
By Dr Joshua David Stone
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nagy házban egy kicsi fiú meg egy kicsi lány. Matyinak és Zsófinak hívták őket. Nagyon kedves anyukájuk volt, aki nővérként dolgozott, az apukájuk pedig házakat épített. Volt egy bölcs öreg nagymamájuk is, aki velük együtt lakott, és csodálatos meséket mesélt nekik. A kiskutyájukat Lefetynek, a cicájukat pedig Boginak hívták. Matyit és Zsófit csodálatos családdal áldotta meg az Ég, de egyvalami azért rossz volt. Matyi és Zsófi állandóan verekedtek és cukkolták egymást. Nem tudták, hogyan kell megosztozni valamin, vagy hogy hogyan jöjjenek ki egymással. Folyton verekedtek a játékokért, és időnként nagyon becstelenek voltak, még goromba dolgokat is mondtak a másikra. Matyi és Zsófi szülei mindig rájuk szóltak, hogy hagyják abba a verekedést meg a szekálást, de úgy tűnt, nem tudják befejezni, még ha akarnák sem.
Néha még a kis barátaikkal is verekedtek. Ettől nagyon dühösek és szomorúak lettek. Volt, hogy Matyi és Zsófi szülei el is vették tőlük a játékaikat, és így egyikük sem játszhatott velük, ha emiatt folyt a veszekedés. Előfordult, hogy sarokba is kellett állniuk egy időre, egy kis „kiállításra”, amíg kedvesebbek nem lettek. Matyi és Zsófi nem szeretett verekedni, és nem szerették, hogy ennyire önzőek, de nem tudták, hogyan hagyhatnák abba.
Egy nap is, amikor Matyi és Zsófi megint verekedett, és mind a ketten nagyon fel voltak dúlva, az ő igen bölcs nagymamájuk így szólt: „Miért nem kérjük meg Istent, hogy segítsen nektek megférni egymással és boldogabbnak lenni?” Matyi és Zsófi mindketten a nagymamára néztek és azt mondták: ”Milyen csodálatos ötlet!” – hiszen mindketten szerették Istent. Mind a hárman megfogták egymás kezét, és kérték Istent, segítsen nekik megtanulni jobban megférni egymással.
Azon az éjjelen a nagymama álmot látott, és az álomban egy angyal jött el hozzá, gyönyörű, aranyló fehér szárnyakkal. Egy igen szép női angyal volt, aki nagyon szerette Matyit és Zsófit. Az angyal elmondott egy mesét a nagymamának, és arra kérte őt, mesélje azt el Matyinak és Zsófinak.
Másnap este, amikor a nagymama vigyázott a gyerekekre, megkérdezte tőlük, akarják-e hallani a mesét, amit az angyal mesélt neki.
Matyi és Zsófi nagyon izgatott lett, és azt mondták: „Igen, Nagyi, légy szí, mondd el ezt a mesét!” „Rendben.” – felelte a nagymama, és hozott egy-egy nagy csésze forró kakaót Matyinak is és Zsófinak is, ők leültek a kényelmes kanapéra, a nagymama pedig belekezdett a történetébe.
„Az angyal a leggyönyörűbb angyal volt, akit valaha láttam, nemcsak, hogy gyönyörű volt a hosszú arany hajával, de nagyon szeretetteli és barátságos is. Ezt mondta nekem: „Kérlek, mesélj az én drága kis barátaimnak, Matyinak és Zsófinak a „Nagy Láng”-ról és a „kis láng”-ról!” A nagymama így szólt: „Akkor mondanod kell valamit erről nekem is, mert én magam sem tudok róla!” A gyönyörű angyal, akinek a neve Angelika volt, azt mondta, hogy minden gyerek szívében él egy „kis láng” meg egy „Nagy Láng”. A „kis láng” nagyon kicsi és nem igazán fényes. Félős, szomorú és dühös képe van, és csak ilyen arcot tud vágni. A „kis láng” nagyon önző is, és nem osztozik senkivel. A „kis láng” nem törődik a többi emberrel, csak saját magával foglalkozik.
A „Nagy Láng”-nak boldog az arca, és mindenkivel nagyon kedves. Míg a „kis láng” nagyon kicsi és nem túl fényes, addig a „Nagy Láng” nagyon nagy és nagyon fényes. A „Nagy Láng” mindenkit feltétel nélkül szeret és melegséget ad mindenkinek. Olyan nagy, hogy az egész szívet megtölti szeretettel. A „Nagy Láng” szereti megosztani, amije van. Mindig mindenkinek megbocsát minden hibájáért, még neked magadnak is, ha hibázol. A „Nagy Láng” szeret adni az embereknek azért, hogy boldogok legyenek. A „Nagy Láng” egyáltalán nem önző. A „Nagy Láng” ugyanannyira szeret másokat boldoggá tenni, mint amennyire téged is boldognak akar látni. A „Nagy Láng” azt szeretné, ha mindenki boldog lenne. A „Nagy Láng” soha nem verekszik, és soha nem lesz dühös. Éppen ellenkezőleg: szeret mindenkit megölelni és megpuszilni, akivel csak találkozik. A „Nagy Láng” boldog és vidám is, és nem hisz abban, hogy szomorúnak vagy lehangoltnak kellene lenni. A „Nagy Láng” nagyon sokat törődik másokkal, és amikor a többiek boldogtalanok, könyörületes velük és vigyáz rájuk, miközben nem veszíti el a saját boldogságát. Ehelyett éppen hogy a feltétlen szeretetét és melegségét ragyogtatja a másik emberre, hogy az minél hamarabb újra boldog és kedves legyen.
Matyit és Zsófit nagyon érdekelte, amit Angelika mondott, és az ámulattól tágra nyílt a szemük. Megint kortyoltak egyet a kakaójukból. A nagymama ekkor azt mondta, hogy Angelika egy másik nagy titkot is elárult neki. A titok, ami Isten és Angelika titka volt, két részből állt. Az első része az, hogy amikor a lángok közül az egyik beszél benned belül, a másik eltűnik. Tehát, amikor a „kis láng” beszél, és ettől vad, feldúlt vagy levert vagy, akkor a „Nagy Láng” eltűnik. Amikor a „Nagy Láng” mosolyog, szeretetet és melegséget ad mindenkinek, akkor a „kis láng” tűnik el.
Aztán Angelika elmondta: Isten azért küldte őt a kicsi Matyihoz és Zsófihoz, hogy átadjon nekik még egy titkos üzenetet. Ez az üzenet arról szólt, hogy Isten azt akarja, Matyi és Zsófi tanulják meg inkább a „Nagy Láng”-ot megtartani a szívükben, mintsem a „kis láng”-ot, amennyire csak tőlük telik! Angelika azt mondta, hogy Isten most el fogja mesélni nekik, hogyan tanulhatják meg ezt, ha igazán tudni akarják.
A nagymama megkérdezte Matyit és Zsófit: „Tényleg meg akarjátok érteni ezt a titkot, hogy hogyan tartsátok meg inkább a „Nagy Láng”-ot a szívetekben, mintsem a „kis láng”-ot?” Matyi és Zsófi így válaszoltak: „Ó, igen, nagymama, légy szí, mondd el nekünk, tényleg tudni akarjuk! Szeretjük Istent, és Angelikát is, és tényleg tudni akarjuk ezt a Titkot! A nagymama így felelt: „Rendben, ha igazán erre vágytok, elmesélem nektek!”
„Angelika azt mondta nekem, a titok, hogy hogyan kell ezt csinálni, abban áll, hogy amikor csak a „kis láng” feltűnik és elkezdene dühösen, önzően, szomorúan, leverten, becstelenül, boldogtalanul vagy úgy beszélni, mint aki nem akarja megosztani, amije van, akkor Isten azt szeretné, hogy vegyetek egy mély lélegzetet és fújjátok el a „kis láng”-ot, ahogy egy gyertyát fújtok el! Matyi és Zsófi le voltak nyűgözve! Így szóltak: „Úgy érted, Nagymama, hogy mi saját magunk el tudjuk fújni a „kis láng”-ot?” A nagymama erre így felelt: „Igen, el tudjátok! Gyerünk, próbáljuk meg!”
Hozott a szekrényből egy gyertyát és egy gyufával meggyújtotta, majd így szólt: „Képzeljük el, hogy ez most a szívetekben lévő „kis láng”, ami dühös, szomorú, becstelen és önző! Gyakoroljuk, hogyan kell elfújni a gyertyát!” Először Zsófi fújta el, aztán a nagymama újra meggyújtotta, és Matyi is elfújta. Mind a ketten izgatottak lettek, mert ahogy mondták is: „Meg tudjuk csinálni, Nagymama!”
Erre a nagymama tovább folytatta: „Most próbáljuk ki ugyanezt belül magatokban, ott, ahol a „kis láng” igazából él! Képzeljünk el egy olyan alkalmat, amikor a „kis láng” volt a szívetekben, és vadak, önzők voltatok, nem akartátok megosztani a játékokat!” „Ezt el tudjuk képzelni!” – felelte Matyi és Zsófi. „Most vegyetek egy „Nagy Levegőt” és fújjátok el a „kis láng”-ot, mintha egy gyertyát fújnátok el! Ahogy elalszik, azonnal lélegezzétek be a szívetekbe a „Nagy Láng”-ot!” A nagymama azt mondta Matyinak és Zsófinak, most lássák a „Nagy Láng”-ot hatalmas mosollyal, boldog arccal előbújni, megtöltve a szívüket és körülöttük mindenki másét is melegséggel és feltétlen szeretettel! Angelika azt is mondta, nagyon fontos, hogy tisztán képzeljék el, ahogy a „Nagy Láng”-ot belélegzik a szívükbe. Még azt is hozzátette, hogy időnként akár többször is meg kell ismételniük a belégzést, hogy biztosak lehessenek abban, a „Nagy Láng”-nak van elég levegője ahhoz, hogy újra boldog arccal lobogjon.
A nagymama tovább magyarázta, amit Angelikától hallott: „Bármikor rossznak, mérgesnek, szomorúnak, félénknek érzitek magatokat, aggódtok vagy valami felzaklatott, valójában mindezt a „kis láng” okozza, és nem valami rajtatok kívül álló dolog. Tehát mostantól mindössze annyi a dolgotok, hogy ha akármikor akármi miatt szégyellitek vagy rosszul érzitek magatokat, csak fújjátok el, mint egy gyertyát, és rögtön kezdjetek el nagy levegőket venni, egészen addig, amíg újra a kedves „Nagy Láng” ég a szívetekben!
Angelika szerint nagyon nagy segítség a „kis láng” elfújásában, ha jó hangosan veszitek a nagy levegőt, mintha egy igazi gyertyával gyakorolnátok ugyanezt.” Matyi és Zsófi nagyon izgalmasnak találta ezt az új módszert, amit Angelikától kaptak, és alig várták, hogy kipróbálhassák. „Jó, próbáljuk ki most rögtön!” – mondta a nagymama. „Hogy érzitek magatokat?” – kérdezte. „Nagyon boldognak!” „Szeretnétek egy kicsivel még boldogabbak lenni?” „Igen!!!” „Akkor lélegezzünk be még egy kicsivel több „Nagy Láng”-ot! Mindannyian vegyünk három mély lélegzetet, csukjuk be a szemünket, és lássuk, ahogy a szívünkben egyre csak növekszik nagy boldog arcával és sok szeretetével a „Nagy Láng”!”